Márti elsírta magát az ünnepi asztal felett

    A diétája már az utolsókat rúgja, ám Húsvétkor nem volt hiány az embert próbáló pillanatokból.


    Történetét itt olvashatod >>

    Március 26-28.


    Csodásan indult a hét. Kora reggel a madárcsicsergésre ébredhettem, egyre jobb az idő, a reggeli kávém íze mennyei (3 hónappal ezelőtt, ha valaki azt mondja, hogy egyszer élvezni fogom a kávé ízét tej és édesítő nélkül, azt biztosan kikacagom), sőt még az egyetemre sem kellett bemennem.

    Azért, hogy még feledhetetlenebb legyen a nap, az egyik barátnőmmel kitaláltuk, hogy „csajos napot” tartunk. Délelőtt felsétáltunk a Halászbástyához, gyönyörködtünk a kilátásban, majd üzletekben nézelődtünk.

    Egyre jobban szeretek bemenni a ruhásboltokba, mivel a legtöbb dologba beleférek, sőt még tetszik is ahogy állnak a felpróbált ruhák.

    Meglepő, de sokkal stresszmentesebb az életem mióta láthatóan pozitív irányba formálódik a testem. Túlzottan nem görcsölök azon, hogy mivel takarjam el a zavaró fölösleget, hanem élvezem, hogy változok.

    Nagyon jól érzem magam a bőrömben, szeretek belenézni a tükörbe és nagyon-nagyon örülök, hogy a testem az én testem.

    Az egész napos nézelődés után már nem igazán volt kedvem összepakolni és lemenni a terembe, sőt nagyon edzeni sem, de összeszedtem magam. Futottam egyet a koliban a futópadon, majd erősítettem egy kicsit, aztán büszkén és pozitívan fejeztem be a napomat.



    Kedden az egyetemi órák után megkezdődött a húsvéti vakációm és hazautaztam a családomhoz. Anyukám iszonyatosan gondoskodó és aranyos. Mire hazaértem, friss csirkemell várt szebbnél szebb zöldségekkel.

    Ohh igen szinte el is felejtettem, 76,5 kg-ot mutatott a mérleg hétfő reggel! Egyre jobb.

    Március 29-31.


    Egyre jobban érzem, hogy mindjárt itt a program vége. Eddig semmi problémám nem volt a diétával, nem is kívántam semmit, viszont csütörtök reggelre azt álmodtam, hogy egész éjjel ettem, megszegtem a diétámat.

    Elég frusztrált is voltam egész nap. A húgommal elmentünk vásárolni, aztán szegény alig ment be a próbafülkébe, már kérdeztem is, hogy kész van-e már. Egész nap fáradt voltam és nyűgös.

    Folyamatosan az járt a fejemben, hogy mit ennék, ha már itt lenne a program vége. Leginkább egy finom sajtra és mellé egy kis szőlőre vágytam, de nézegettem róluk képet, ami elég volt, hogy visszazökkenjek a normális kerékvágásba.

    Elérkezett a nagypéntek, ami a görög katolikus hagyományok szerint szigorú böjti nap, így semmilyen állati eredetű dolgot nem eszünk. Kivétel a hal, így az étkezéseim nagyrészt halból és zöldségből álltak ezen a napon.

    Este apukám készített a családnak grillezett burgonyát és mivel idő közben ráeszmélt, hogy ebből sem fogok enni, egyszer csak beállított a konyhába két tányérral. Az egyikben grillezett uborka, a másikban pedig grillezett póréhagyma volt, amiket csak nekem és csakis azért készített, hogy én is velük ehessek. Nagyon különleges és finom ízük volt.



    A családunkban a Húsvét az egyik legnagyobb ünnep az évben, amihez rengeteg hagyományos étel kötődik és a nagyszombat az a nap, amikor ezeket az ételeket elkészítjük. Általában minden évben részt veszek a főzésben, viszont idén, ha lehetett inkább elkerültem és másban segítettem, mert hatalmas kísértés volt minden egyes pillanat.

    Az egyik kedvenc húsvéti ételem a sárgatúró, ami tojásból, tejből és cukorból készül, tehát egyedül a tojás az, amit én is megehetek belőle. De a nagymamám meglepett egy kókusztejjel és eritrittel készült sárgatúróval, így én is ehettem egy keveset belőle.

    Természetesen a nagymamáim engem bíztak meg, hogy az ételeket vigyem haza, így rengeteg tálca sütemény, sonka, túró, kalács, fasírt átment a kezeim alatt, viszont sokkal nagyobb volt az akarat, mint amennyire kívántam ezeket a finomságokat, így minden megmaradt a család többi tagjának.

    Április 1-3.

    Elérkezett a Húsvét vasárnap, amikor kora reggel a hagyományokhoz híven a húsvéti ételeket elvisszük a templomba megszentelni. Gondoltam egyet, majd zabot és fehérjét csomagoltam be, így ezek, az általam gyakran használt élelmiszerek is meg lettek szentelve.

    Közben a templomban rengeteg régi ismerőssel összefutottam és sok-sok pozitív visszajelzést kaptam a kinézetemmel kapcsolatban. Ez egyrészt megerősít, hogy jó irányba haladok és szuper amit csinálok, másrészt viszont kicsit elgondolkodtatott, hogy mekkora jelentősége van a külsőségeknek.

    Ezután a nagycsaládi ebéd következett, ahol minden finomság együtt volt az asztalon. Egy-két könnycseppet sikerült elhullatnom, hogy nem ehettem mindenből, viszont utólag nagyon megerősített, hogy kibírtam.

    A húsvét hétfő talán nehezebben telt, mint a vasárnap. Vártuk a locsolódókat, így előkerültek a csokitojások, újabb sütemények, saláták.

    Soha nem rajongtam túlságosan a csokiért és a sütiért, viszont most úgy éreztem, elég nagy mennyiséget megbírnék belőlük enni.

    A sütikből nem is, viszont a házilag készített sovány sertéssonkát megkóstoltam. Nagyon finom volt és jó volt végre egy kis változatos ízt is megízlelni, viszont ezután folyamatosan azon izgultam, hogy vajon hány kilóval leszek több, mint amikor hazajöttem.

    A családomat már kicsit kiborítottam, mert folyamatosan azt kérdeztem, hogy észrevették-e, hogy híztam vagy látnak-e valami változást. Persze nem láttak semmit.

    Délután elmentünk az egyik nagymamámhoz, este pedig a másikhoz. Terülj-terülj asztalkám volt mind a két helyen, de mindenhol ettem egy kis tojást, így Ők is és én is boldogok voltunk.

    Elég nagy kísértés volt ez a Húsvét és kicsit örülök is neki, hogy vége. Lelkileg elég megterhelő volt, de nagyon büszke vagyok, hogy sikerült betartanom a diétát.

    Április 4-7.


    Már nagyon vártam, hogy visszaérjek Budapestre, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy híztam-e vissza valamennyit. Szerda reggel felébredtem és gyorsan igyekeztem a mérlegemhez, hogy lássuk mi az eredmény.

    Nagy örömömre már csak 75 kilót mutatott a mérleg. Eredetileg úgy terveztem, hogy a 12. hét végére ennyit szeretnék látni a kijelzőn, de az, hogy már a 11. hét közepén ezt az eredményt kaptam, fantasztikus.

    Szerdán az első utam az edzőterembe vezetett, ami már nagyon hiányzott.



    Közben az interneten találtam egy hirdetést, hogy infra-elliptikus trainer kipróbálására van lehetőség, így fel is hívtam a szépségszalont, hogy szívesen kipróbálnám. Eredetileg 30 perc edzésre számítottam, de még lenyomtam egy 45 perces edzést egy Hypoxi Trainer nevezetű biciklin, majd pedig még egy Body Roll nevezetű nyirokmasszázs gépet is kipróbálhattam. Végül több, mint 2,5 órát edzettem. Nagyon izgalmas volt ilyen eszközöket is kipróbálni, kedves, barátságos környezetben és aranyos, mosolygós és hozzáértő kiszolgálással.

    Este egy barátnőmmel kitaláltuk, hogy sétálunk egyet a Duna-parton, amiből végül egy 10 kilométeres, beszélgetős, városnézős este lett.

    Péntek délután a teremben találkoztam az egyik edzőstársammal. Nagyon jó volt látni és jó volt kicsit beszélgetni is, hogy mi történt az elmúlt időszakban.

    Aztán edzés közben pedig találkoztam egy másik Életmódos lánnyal, Dórival, akivel közösen folytattuk az edzést és másnap is együtt mentünk. Olyan gyorsan eltelt az idő, hogy észre sem vettük, hogy már 2 órája a teremben vagyunk.

    Április 13-án, pénteken lesz a mérésünk és előtte ajánlott egy vízhajtás, amit vasárnap kezdek. Nagyon kíváncsi leszek az eredményre és arra is, hogy milyen lesz, hogy fogom bírni az utolsó néhány napot.

    Már nincs sok hátra, szóval bízom benne, hogy ez már fél lábon is meg lesz. 

    Kapcsolat

    Botond Fitness Kft.

    • dummy hello@eletmodclub.hu

    Hírlevél

     
    captcha 
    Copyright © 2017 Botond Fitness Kft. Minden jog fenntartva. Created By Okosweblap.hu

    Ezen a weboldalon sütiket (cookie) használunk a legjobb szolgáltatás és felhasználói élmény érdekében.