Márti ellenállt a legnagyobb kísértéseknek

    Mártin a síelés és a gyerekfelügyelet sem foghatott ki.


    Történetét kéthetente megjelenő bejegyzéseiben itt olvashatod >>

    Jan. 29 – Febr. 1.


    Nagyon-nagyon élvezem a síelés minden percét, és az élményt még jobbá teszi, hogy egyáltalán nincs izomlázam. Az előző években is edzettem a síelés előtt, de általában már az első nap után alig bírtam felmenni a lépcsőn. Most egyáltalán nem érzek semmilyen fájdalmat, csupán azt, hogy a lábaim egyre erősebbek.

    Sajnos a héten elmarad a mérlegelésem, de nagyon várom, hogy a következő hétfőn milyen eredményt olvashatok a kijelzőn.

    A program kezdete óta most először találkoztam a családommal és nagyon édesek voltak, mert igyekezetek motiválni és kedvesen megjegyezték, hogy a testem mely területén vehetők észre a változás jegyei. A 8 éves húgom rangsorolta a testrészeimet, hogy hol látja a legnagyobb változást, szerinte a hasam sokkal kisebb lett.

    A közös étkezéseken eléggé meglepett arcok néztek rám, amikor az elém tett ételt felajánlottam másoknak, majd elővettem az előre elkészített falatokat. Először nem tartottak teljesen normálisnak, de a hét végére természetes lett, hogy nem azt eszem amit a többiek.

    A pályán az első napon leültem a hóba és úgy ebédeltem meg, hogy ne kelljen néznem ahogy a többiek a finomabbnál-finomabb ételeiket falatozzák. Időközben aztán rájöttem hogy egyáltalán nem zavar ha mások előttem esznek.

    Közben kikerült az első bejegyzés az oldalra. Nem vagyok egy nagy Facebook posztoló, de meg kellett osztanom a bejegyzésemet. Eléggé féltem, de végül nagyon pozitív és motiváló az a sok-sok szeretet és biztatás, amit az ismerősök írtak. Szerintem az egész program alatt és még után is lesz mibe kapaszkodjak, ha megtorpanok.

    A tábort minden évben egy-egy egymásról írt verssel fejezzük be. A rólam írt versből az egyik kedvenc sorom ez volt:

    „..Energiád messze szárnyal, pótold rizzsel s rukkolával."


    Febr. 2–6.

    Eredetileg úgy terveztem, hogy a síelésen is szakítok időt az edzésekre. Már ki is néztem egy termet ahova mehettem volna, de végül minden nap reggeltől estig síeltünk, így ez elmaradt.

    Újra Budapesten vagyok. Az első utam a ruháim kimosása után a Goldba vezetett. Egyből a lábtoló géphez mentem, ahol nagy meglepetésemre az előző héten használt 75 kilót meg tudtam emelni 100 kilóra.

    A következő napokban nagyjából csak pihentem és edzettem, majd jött a vasárnap, amit már nagyon vártam. Boda Balázs leszervezett nekünk egy csoportos cardio-box edzést, amit Ilkó Ágota, Magyar- és Európa-bajnok profi ökölvívó tartott. Az elején a bemelegítés után megmutatta hogyan kell helyesen ütni, milyen legyen a testtartásunk. Aztán köredzés volt, ahol ugráló köteleztünk, step padra ugráltunk váltott lábbal, súlyokat emeltünk és a megtanult ütéstechnikákat a bokszzsákokon gyakorolhattuk.

    Eléggé fárasztó volt az edzés, de minden héten elmennék egy ilyen intenzív, izzasztó, mégis izgalommal és újdonsággal teli órára.

    Kedd reggel az unokabátyámtól kapott üzenetre ébredtem, aki megírta, hogy megkönnyezte az előző írásomat, nagyon büszke rám és innentől kezdve én fogom motiválni, hogy Ő is egészségesebb életmódot folytasson. Mondanom sem kell eléggé meglepett és meg is hatott a dolog. És erőt ad, hogy a nehéz pillanatok ellenére is megéri mindezt csinálni.

    Este elmentem egy üzletember előadására, ahol az álmokról és a megvalósítható célkitűzésekről mesélt. Az előadás és a kiscsoportos beszélgetések során rájöttem, hogy igazából minden megvalósítható. Csupán az a feladatunk hogy tegyünk érte, de ami ennél is fontosabb hogy mi magunk elhiggyük, hogy tényleg sikerülhet. És akkor már félúton vagyunk a siker felé.

    Közben megvolt a következő mérlegelés, ahol 3,5 kilóval mutatott kevesebbet a mérleg. Ami nem rossz, de kicsit többre számítottam. De legalább mozdult lefelé.


    Febr. 7-11.

    Szerda reggel az edzést követően a Puskás Ferenc Stadion felé vettem az irányt, ahonnan Jászberénybe utaztam hogy 3 napon át a nagynéném 3 fiacskára vigyázzak, míg a szülők a római vakációjukon pihenik ki az év fáradalmait.

    Már az első pillanatban sok-sok kísértő falat jött velem szembe a konyhában, de mivel úgy gondolom hogy a legtöbb dolog először fejben dől el, biztos voltam benne hogy nem fogok csalni az étkezésben, maximum az álmaimban.

    Végül a 3 napból 5 nap felvigyázás lett, ahol megküzdhettem az eddigi legnagyobb kísértésekkel.

    A gyerekek folyamatosan finomságokat kértek, mint csokis kifli, -fánk, -párna, csokoládék, sajtos pizzák majd pedig madártejet és túrós, kakaós palacsintát is készítettem nekik, amit iszonyatosan nehéz volt megállnom, hogy ne kóstoljam meg. De sikerült.

    Egyébként egyre finomabbakat eszem. A héten kipróbáltam a cukkinit párolva és grillezve is, és nagyon-nagyon-nagyon finom.

    Ugyanakkor hatalmas tisztelet azoknak az édesanyáknak, akik család és gyerekek mellett képesek a diétát betartani.

    Az elmúlt napokban megtapasztalhattam, hogy kicsi gyerekek mellett nem olyan könnyű tisztán étkezni és eljárni edzeni, mint ahogy azt gondoltam. De közben rájöttem hogy mennyire fontos, hogy legyenek mellettünk olyan emberek akik támogatnak és segítenek bennünket az útunk során.

    Közben eltelt 4 hét, megcsináltuk a program egyharmadát. Iszonyat gyorsan telik az idő, olyan mintha csak az előző héten kezdődött volna minden. Hétfőn startol az újabb hét, ahol újra az edzőinkkel ismerkedhetünk meg az eddig még számunkra ismeretlen gépekkel. Már nagyon várom.

    Kapcsolat

    Botond Fitness Kft.

    • dummy hello@eletmodclub.hu

    Hírlevél

     
    captcha 
    Copyright © 2017 Botond Fitness Kft. Minden jog fenntartva. Created By Okosweblap.hu

    Ezen a weboldalon sütiket (cookie) használunk a legjobb szolgáltatás és felhasználói élmény érdekében.