Márti súlya már hetessel kezdődik, sőt, alig ismerik meg

    Az egyetemen nem győzött bezsebelni a bókokat.


    Történetét itt olvashatod >>

    Február 26-28.


    Remekül kezdődött a hét, a mérleg újabb mínusz 1 kilót mutat, így a 6 hét alatt összesen 7 kg-tól szabadultam meg, aminek nagyon-nagyon örülök. Közben kezd realizálódni bennem, hogy már túl vagyunk a program felén, ami egyrészt szuper, másrészt pedig kicsit rémisztő, főleg azért hogy milyen gyorsan telik az idő.

    Elég eseménydúsak voltak a napjaim, szokás szerint most sem volt időm unatkozni. A hét első napját Máriapócson töltöttem, ahol egy kedves barátom ikonfestő tábort tartott, amihez én is csatlakoztam. Egész nap sürögtem-forogtam, viszont este indultam vissza Budapestre, hogy az edzésekre és az egyetemre is eltudjak menni.

    Az edzések után egyre többször sikerül elmennem szaunázni, így a kezdeti megfázásomat sikeresen visszaszorítottam, emellett pedig jókat tudok beszélgetni. Amióta elkezdtem írni a blogot, több rég nem látott ismerőssel is újra beszélgetni kezdtünk, sőt a napokban sikerült közülük kettővel találkozni és beszélgetni is.

    Mindeközben már nem csak a közvetlen környezetemtől kapok visszajelzést a testem változásáról. Több ismerős jegyezte meg, hogy milyen látványos eredménye van az edzéseknek és milyen jó hatással van rám a sport. Ezek a jelzések nagyon motiváló és pozitív hatásúak, mert én nem mindig veszem észre magamon a változásokat.

    Közben megéltem a legkellemetlenebb ételvisszautasítást. Egy néninek kellett elvinnem egy csomagot, de ő úgy gondolta, hogy akkor már ebédeljek is velük, ezért egész nap főzött. Nagyon kellemetlen volt, hogy nem ettem belőle, de azt hiszem mindannyian túléltük, sőt a dolog pozitív oldala, hogy másnap sem kellett főznie.



    Március 1-4.

    Csütörtökön újra visszautaztam Máriapócsra, hogy az elkezdett képemet befejezzem és egy kicsit elcsendesedjek, így újabb néhány órát utaztam, ahol legalább haladtam az aktuálisan olvasott könyvemmel. A táborban résztvevők este már közös pizzázásra invitáltak, amit jobbnak láttam kihagyni, helyette festettem.

    Másnap reggelre hullni kezdett a hó, közben pedig elhívtak egy 15 kilométeres zarándoklatra. Kiszámoltam, hogy 2,5-3 óra alatt simán végig lehet menni a távon, ezért gondoltam fölöslegesen nem cipelek magammal ételt. Ez a gondolat nem a legjobbnak ígérkezett, mert minden lehetséges kanyarban eltévedtünk, így 5,5 óra hosszú lett a zarándoklatunk. Rég nem voltam olyan éhes, mint akkor. Egyébként a hideg és az éhség ellenére nagyon szép volt minden, csend, béke és nyugalom volt az erdőben, ami segített, hogy gondolkodjak.

    A zarándoklat után újra kezdetét vette a rohanás. Vissza indultam Budapestre, hogy a másnapi holtpont előadáson részt tudjak venni.

    Családias körülmények között mindenki el tudta mondani, hogy milyen nehézségei vannak, emellett hogy mivel motiválja magát. Szuper volt, hogy az egyéni tapasztalatokon keresztül tudtuk elmondani, hasonló helyzetben hogyan cselekednénk.

    Számomra egy újabb löketet adott ez az egy óra és óriási büszkeséggel töltött és tölt el, hogy egy szupererős tagokból álló csapat része lehetek, ahol mindenki erején felül küzd egy általa kitűzött álomért.

    Szombat este még elmentem moziba a barátaimmal és hogy ne vizet igyak bekevertem magamnak egy finom aminosav italt. Míg én iszogattam, mindenki eszegetett, ami csak a ropogtató hanghatások miatt volt zavaró, egyébként egyáltalán nem.

    A vasárnap reggelt edzéssel indítottam, majd a kardió résznél megkívántam a futást, amiben soha nem értettem hogy mit lehet szeretni. De most nagyon élveztem és iszonyatosan ki tudtam kapcsolni az agyam, amitől hatalmas energialöketet kaptam az új hét elkezdéséhez.

    Március 5-8.

    Újabb 1 kilóval kevesebbet mutat a mérleg. Reménykedtem, hogy átlépünk egy új számjeggyel kezdődő kategóriába, de kereken 80,0-át mutatott, amin jót nevettem és egyáltalán nem voltam elkeseredve, mert így is mínusz 8 kg-nál tartok.

    Azért másnap újra megmértem magam és már nagy volt az öröm, mert hetessel kezdődött.

    A fogyást és formálódást már a ruháimon is erőteljesen észrevettem. Minden nadrágomba szükségem lett egy övre, amin új lyukat is kellett csinálni. A kabátom már olyan érdekesen állt, hogy az unokabátyám megjegyezte, hogy nem lenne rossz ötlet, ha kicsit változtatnék a ruhatáramon, ami folyamatban van.

    Közben a kardiózáskor kitaláltam, hogy egész héten futni fogok, amit még mindig nagyon élvezek, sőt még a kijelzőt is eltakarom, hogy az ne befolyásolja, a teljesítményemet, hanem annyit fussak, amennyi szükséges a szervezetemnek.

    Hétvégén Kolozsvárra kell mennem az egyetemre, így szerda éjjel hazautaztam, hogy másnap csak a határon kelljen felszállnom a vonatra, majd csütörtök reggel mindent előre megfőztem és kimértem, hogy hétvégén ne kelljen ilyenekkel foglalkoznom. Aztán kimentem a helyi sportpályára, ahol az egyre melegebb időben csodálatosat futottam.

    Március 9-11.

    Úton Kolozsvár felé jókat ettem és olvastam a vonaton, még úgy is, hogy az egyik utastársam a macskájával utazott, aki nem szerette a szállítódobozát (én meg őt) és mindenfelé ugrált a kabinban.

    Amint odaértem az egyik barátnőmmel elindultunk vásárolni, mert már nagyon szerettem volna egy bőr hatású tavaszi kabátkát és csodák csodájára az első boltban találtunk is egyet, ami nagyon tetszett és ami még ennél is jobb hír, hogy belefértem. Régebben fel sem próbáltam volna egy ilyen kabátot, mert ránézésre meglehetett állapítani, hogy nem férek bele, de most IGEN.



    Határtalan örömmel, boldogsággal és magabiztossággal mentünk az egyetemre, ahol szünetben többen odajöttek, annyit változtam, hogy alig ismertek meg. Később odajött egy barátom és gratulált. Nem igazán tudtam, hogy mihez, de csak folytatta és végül kiderült, hogy a nagyon látványosnak találja az átalakulásom. Annyira hihetetlen, hogy az emberek észreveszik és mindezt számon tartják.

    Este a barátokkal közösen elmentünk vacsorázni, ahol ásványvizet és kávét fogyasztottam, majd amikor eljött az idő gondoltam, hogy kimegyek az utcára megenni a vacsorámat, de a többiek nem engedték, így az étteremben közösen ettünk annyi különbséggel, hogy én az általam készített ételt.

    Másnap csíkokra vágott fejes káposztát vittem ebédre, amit beletettem egy zacskóba, hogy könnyebben lehessen fogyasztani. Megkínálva a többieket nagyon megörültek és odáig voltak a káposztától, majd' úgy ették, mint a chipset.

    Sajnos hétvégén nem volt időm elmenni edzeni, de rengeteget sétáltunk, a természetben voltunk és mosolyogtunk.

    Kapcsolat

    Botond Fitness Kft.

    • dummy hello@eletmodclub.hu

    Hírlevél

     
    captcha 
    Copyright © 2017 Botond Fitness Kft. Minden jog fenntartva. Created By Okosweblap.hu

    Ezen a weboldalon sütiket (cookie) használunk a legjobb szolgáltatás és felhasználói élmény érdekében.