Márti már olyan ruhákba is belefér, amikbe eddig soha

    És a bűvös tíz kiló mínuszt is elérte.


    Történetét itt olvashatod >>

    Március 12-14.


    Most realizálom, hogy újabb 1 hónap eltelt. Eszméletlen, hogy milyen gyorsan rohan az idő. Szinte észre sem vettem és el is illant a program kétharmad része. Fantasztikus és hihetetlen az egész.

    A hetem a szokásosnál izgatottabban kezdődött, mivel előző héten kaptam egy e-mailt, hogy a Scitec Nutrition minden Életmódos bloggernek készített egy ajándékcsomagot, amit már át is vehetek az edzőterem recepcióján.

    Reggel elterveztem, hogy edzés után felveszem a csomagot, bevásárolok, hazamegyek és néhány napra előre főzök. Az edzésig sikerült követnem a napirendi pontot, de a csomag felvételekor felborult minden.

    Azt gondoltam, hogy kapok majd egy aranyos papírzacskót, amiben lesznek Scitec termékminták, hogy megkóstolhassuk a különféle ízeket. Viszont a valóság a legmerészebb álmaimat is fölülmúlta. A papírzacsi helyett egy óriási kartondobozt kaptam. Iszonyatosan meglepődtem, konkrétan tágra nyílt pupillákkal csak annyit tudtam kinyögni, hogy „Te jó ég!” a következő gondolatom pedig az volt, hogy, hogy viszem ezt a nagy csomagot haza.



    A doboz mérete pontosan akkora volt, hogy két kézzel megtudtam fogni és csak reménykedni mertem hogy épségben hazaérünk. Szerencsére a villamoson és a buszon is sikerült úgy megállnom, hogy minimálisan, de azért valamennyire meg tudtam támasztani a dobozt, így kevésbé volt nehéz. De az 50 perces út simán felért egy kisebb edzéssel, viszont annyira izgatott voltam, hogy szinte repültem hazafelé.

    Nagyjából úgy éreztem magam, mint gyerekkoromban, amikor szenteste a karácsonyfa alatt az ajándékok kibontására várakoztam.

    Hazaérve a konyhában találkoztam két barátnőmmel, akik szinten kíváncsiak voltak, hogy miket kaptam, így közösen kibontottuk a dobozt.

    Csak ámultam, bámultam és nem győztem betelni a sok-sok mindennel. A nap további részében akivel csak találkoztam elmeséltem a történetemet, aztán mindenki együtt örült velem. Este pedig megkóstoltam a csokis-mogyorós fehérjét, ami annyira finom volt, hogy nehéz szavakba foglalni.

    Közben újra Zsoltival és a lányokkal közösen edzettünk. Egy kicsit hardcoreban diktálta a tempót Zsolti, de nagyon élvezem a közös edzések (majdnem) minden percét. Szuper volt a lányokkal is találkozni. Nagyon motiváló látni a fogyásukat, és hogy mennyire szépen formálódik a testük.

    Szerdán az edzés után kedvem támadt nézelődni néhány ruhaüzletben és bementem olyan boltokba is ahol eddig nem igazán találtam méretben megfelelő ruhákat. Aztán gondoltam felpróbálok néhány kisebb méretű nadrágot, mert eléggé lógtak rajtam az otthoniak. És csodák csodájára életemben először a 38-as méretű nadrág remekül állt. Egyébként eddig 42-es volt a méretem, szóval ez a változás egy határtalan boldogság jelenleg.

    Március 15-18.

    A hosszú hétvégére hazautaztam és az első dolgom volt, hogy nagy-nagy lelkesedéssel mutattam a családnak az új ruháimat. Ők is velem örültek –ilyenkor (is) jövök rá, hogy mekkora boldogság megosztani a szeretteinkkel az örömeinket.

    A szép idő miatt előkerültek a biciklik, és délután a kishúgommal bicikliztünk, majd a helyi sportpályán futottunk és játszottunk.

    Szombat reggel édesapámmal egy nagyon hasznos otthoni edzésformát gyakorolhattam, ami nem más, mint a favágás. Mivel a meteorológusok havazást jósoltak, ezért felkészültünk a legrosszabbra és bepakoltuk a nagymamám kazánházát sok-sok fával. Majd mivel érezhetően lehűlt a levegő kitaláltuk, hogy szombat délután, lazításképp a családdal elmegyünk egy közelben lévő fürdőbe, ahol estig úsztunk, szaunáztunk és feltöltődtünk.

    Annyira örültem most is, mert belefértem egy olyan fürdőruhámba, ami még soha nem volt rajtam.

    Másnap sikerült 4 napra előre főznöm, így nem kell bajlódnom vele a koliban és délután a csodálatos időben és útviszonyokban visszatérhettem Budapestre.



    Március 19-21.

    Megvan a várva várt 10 kiló mínusz. Már csak 78 kg-ot mutat a mérleg. Nagyon örülök és egyre motiváltabb vagyok!

    A reggeli edzésen megkaptuk az Életmód Clubos pólóinkat, amiből L-es méretet rendeltem, de sajnos már nem maradt belőle, így egy M-est próbáltam fel és olyan boldog voltam, mert belefértem és jó volt! Az élet apró, de mégis óriási örömei.

    Az edzéseken egyre nagyobb a sikerélményem, mivel egyre nagyobb súlyokkal csinálom a gyakorlatokat és a mindennapokban is érzem, hogy egyre erősebb vagyok mind testileg, mind pedig lelkileg. Szintén nagyon örülök, hogy futni is többet és többet tudok. Még most is hihetetlen számomra, hogy élvezem a futást.

    Szerda reggelre elég keveset aludtam és elég korán volt az edzés, így nem voltam túlságosan humoros kedvemben, de a lányok hamar felvidítottak, így az edzés vége felé már jókat kacagtunk.

    Egyre közeledik a program vége, aztán edzés közben már olyan témák is szóba jöttek, hogy mi az amit szívesen ennénk.. Az edzés végére már nagyon vártam, hogy egyek egyet.

    Az edzések után igyekszem időt szakítani egy kevés szaunázásra is és ezt is egyre jobban élvezem.

    Közben a hetemet kicsit nehezíti, hogy elhatároztam, hogy mostantól a sorozatos késéseimet leredukálom és törekszem arra, hogy mindenhova időben érkezzek. Eddig egészen jól haladok vele, remélem, hogy a lelkesedésem töretlen marad itt is.



    Március 22-25.


    Remekül indult a csütörtök, mert nem kellett sehová sem sietnem reggel, így nem ébresztőórára keltem és ébredés után hosszúra nyúlóan reggelizhettem és kávézhattam. Azért ezt minden reggel el tudnám viselni.

    Mondjuk a péntek reggelem is hasonlóan szép volt, igaz ott volt ébresztőóra, de a reggeli kávémat a Duna-parton séta közben fogyasztottam el. Utána egy nagyon jót edzettem, majd délután elutaztunk Esztergomba kirándulni egyet és másnap reggel izgatottan keltem, mert csoportos edzésünk volt a teremben.

    Nagyon jól nézett ki, hogy mindannyian ugyanolyan pólóban voltunk. Az edzés elején még közös képeket is csináltunk. Még a kicsi csoportunkról is megszülettek az első képek,

    A fiúk tartottak nekünk egy iszonyatosan jó köredzést, ami még az első körben kicsit lassan ment, de egyre jobban belejöttünk, végül már alig akartuk abba hagyni.

    Az edzés után a koliban Húsvét előtti lelkigyakorlat volt, ami segített kicsit elcsendesedni, megnyugodni és gondolkodni. Számomra nagyon szükséges, hogy a testem mellett a lelkemre is odafigyeljek, így mindig szeretem az ilyen alkalmakat, amikor célzottan lehetőség nyílig egy kicsit csendben lenni és a belső hangokra figyelni.

    A nap végét egy közös vacsora zárta, ahol én elővettem a saját ételeimet. Most már megfigyeltem, hogy egyáltalán nem zavar, hogy a körülöttem levők mást esznek és ahogy észrevettem őket sem igazán lepi meg, hogy én nem azt eszem amit ők.

    Viszont most kíváncsi leszek a Húsvétra, mert elég sok étel lesz. Bár az elmúlt időszakban elég sok helyen megfordultam és nem estem kísértésbe, bár most sem hiszem, hogy elcsábulnék, de lehet lesz egy-egy nehezebb pillanat.



    Szép Húsvétot!

    Kapcsolat

    Botond Fitness Kft.

    • dummy hello@eletmodclub.hu

    Hírlevél

     
    captcha 
    Copyright © 2017 Botond Fitness Kft. Minden jog fenntartva. Created By Okosweblap.hu

    Ezen a weboldalon sütiket (cookie) használunk a legjobb szolgáltatás és felhasználói élmény érdekében.